Codumentor logo Codumentor Enterprise

Parancsok futtatása saját kezűleg (!)

Néha pontosan tudod, melyik parancs kell: git log -5, npm test, ls build/. Ha az asszisztenst kéred meg a futtatására, az egy válaszba és egy jóváhagyó kattintásba kerül. Írd be inkább egy ! után, és azonnal lefut a beszélgetés munkaterületén — modellhívás és jóváhagyó ablak nélkül.

!npm test

Alapértelmezés szerint az asszisztens a következő üzenetednél látja a parancsot és a kimenetét, így folytathatod azzal, hogy „javítsd ki a fenti hibákat”.

Parancs futtatása

  1. Írj ! jelet az üzenetmező első karaktereként. A mező shell módba vált: megjelenik egy $ jelölő, a betűtípus fix szélességű lesz, a Küldés gomb helyén pedig Futtatás áll.
  2. Írd be a parancsot, és nyomj Entert (vagy Futtatás).
  3. A beszélgetésben megjelenik egy futtatási kártya, rajta a beérkező kimenettel.

A ! törlésével visszatérsz a normál üzenethez. Ha olyan üzenetet akarsz küldeni, amely tényleg ! jellel kezdődik, írd \! alakban — a fordított perjel eltűnik, az üzenet pedig az asszisztenshez megy.

Shell módban a Fel és Le nyíl előhozza az ebben a beszélgetésben korábban futtatott parancsokat. Parancs írása közben a @-hivatkozások, a csatolmányok és a perjeles parancsok nem érhetők el.

A terminálos felületen (TUI) ugyanígy működik: kezdd a sort ! jellel.

A futtatási kártya

Futás közben a kártya a legfrissebb kimenetet és az eltelt időt mutatja, két gombbal:

Ha véget ért, a kártya mutatja a kilépési kódot, a futási időt és a kimenetet (a hosszú kimenet össze van csukva; az Összes mutatása végiglapozza a teljes naplót). A kimenet színei úgy jelennek meg, ahogy a terminálban. A Másolás a parancsot a kimenetével együtt, sima szövegként másolja, az Újra pedig visszateszi a parancsot az üzenetmezőbe — magától soha nem futtat semmit.

A kártya azt is jelzi, hol futott a parancs — sandbox nélkül, sandboxban (könnyű sandbox) vagy izolált munkaterület —, és volt-e hálózata (hálózattal vagy hálózat nélkül): ugyanazokat a tényeket, amelyeket a jóváhagyó ablak mutat az asszisztens parancsainál. Ha egy sandboxnak kellett volna körülvennie, de nem tudott elindulni, a kártyán sandbox nélkül (a sandbox nem elérhető) áll. A befejezés módját is kimondja: leállítva, ha te állítottad le, időtúllépés … után, ha túl sokáig futott, és leállítva: kimeneti korlát, ha több kimenetet írt, mint amennyit a szerver megőriz.

A cd-vel kezdődő parancs kártyája emlékeztet, hogy a könyvtárváltás megmarad a következő ! parancsodra, az asszisztens parancsaira viszont nem hat.

A TUI-ban az Esc vagy a Ctrl-C leállítja az előtérben futó parancsot, a Ctrl-B háttérbe teszi, a Ctrl-T pedig átállítja a legutóbbi futtatás Az ügynök látja kapcsolóját. A kijelölt kártyán az Enter a teljes kimenetet mutatja (vagy újra összecsukja), az s átállítja Az ügynök látja kapcsolót; ha a parancs már véget ért, az r visszateszi az üzenetmezőbe, a c a kimenetével együtt másolja, az n (ha elérhető) pedig hálózattal futtatja újra.

Mit lát az asszisztens

Minden futtatási kártyán van egy Az ügynök látja kapcsoló, alapból bekapcsolva. A következő üzenetednél minden bekapcsolt futtatás bekerül a beszélgetésbe az üzeneted elé: a parancs, a kilépési kódja, a futási ideje és a kimenete (ugyanúgy rövidítve, mint az asszisztens saját parancsainak kimenete). Ha egy futtatást meg akarsz tartani magadnak, kapcsold ki a következő üzeneted elküldése előtt; a kártyát továbbra is látod.

Amint üzenetet küldesz, a korábbi futtatások kapcsolói rögzülnek: a kártyán ekkor Megosztva az ügynökkel vagy Nincs megosztva áll.

Egy parancs futtatása soha nem készteti az asszisztenst magától válaszra. Amíg nem írsz üzenetet, semmi sem jut el a modellhez.

Hol fut

Egy ! parancs pontosan ott fut, ahol az asszisztens saját parancsai futnának ebben a beszélgetésben: ugyanazon a munkaterületen, ugyanabban a sandboxban, ugyanazokkal a hálózati szabályokkal. Ha a beszélgetésnek saját izolált munkaterülete van, a parancsod abban fut — egy vadonatúj beszélgetésben pedig az első parancsod készíti elő ezt a munkaterületet, ezért néhány másodpercig eltarthat (az üzenetmező jelzi, amíg vár). Parancsot egy új beszélgetés kezdőképernyőjéről is futtathatsz.

A parancs által írt fájlok

Ha a parancsod fájlt ír — az npm run build jelentést készít, a sed -i módosít egy fájlt, egy szkript PDF-et állít elő —, a fájl Letöltés kártyát kap a futtatás kártyája alatt, a beszélgetésben a te oldaladon — ugyanúgy, ahogy az asszisztens által írt fájl az ő oldalán. Izolált munkaterületen a parancs által írt összes fájl számít; egyébként csak azok, amelyeket a parancs kimenetként megnevez (> jelentes.txt, -o ki.pdf). Gyorsítótárak és függőségmappák soha nem kapnak kártyát, és a több mint 10 fájlt író parancs sem kap. A TUI nem mutat Letöltés kártyát, sem a te parancsaidnál, sem az asszisztensénél.

Hálózati hozzáférés

Könnyű sandboxban a parancsok hálózat nélkül futnak, hacsak az asszisztens (vagy te) nem kéri. Ha egy parancs azért hibázott, mert hálózat kellett volna neki — npm install, git fetch, curl —, a kártya felkínálja az Újrafuttatás hálózattal lehetőséget, amely még egyszer lefuttatja ugyanazt a parancsot, ezúttal hálózati hozzáféréssel. Az Újra gombbal ellentétben azonnal fut: az eredmény egy új futtatási kártyán jelenik meg. Csak ott jelenik meg, ahol számít: sandbox nélkül a hálózat amúgy is elérhető, az izolált munkaterület pedig a teljes beszélgetésre dönt a hálózatról.

A szerver engedélyszabályai ilyenkor is érvényesek: az általuk tiltott parancsot — hálózattal vagy anélkül — elutasítja, és a kártya megnevezi a szabályt.

Ha nem érhető el

Ha a ! nem futtatható, az üzenetmező megmondja, miért, és a Futtatás gomb letiltva marad:

A szerver engedélyszabályai által tiltott parancsot (például egy szabály, amely tiltja az rm-et) a szabály nevével utasítja el. Minden mást, amit az asszisztensnek jóváhagyhattál volna, magad is lefuttathatsz.